Embedded Files
A Sződligeti Horgásztó a Sződligeti Sporthorgász Egyesület tagjainak sport- és üdülési célú létesítménye, amely a Sződ–Rákos-patak és a 2. számú főút által határolt, Budapest felé eső, erdős területen helyezkedik el.
A három fő összekapcsolt tóegységből, valamint elvezető és összekötő csatornákból álló tórendszer két zsilipen keresztül szabályozható.
Az eredeti talajfelszín alatt kialakított, úgynevezett „gödörtározó” rendszerű tavak a rendezett Sződ–Rákos-patakhoz képest alacsonyabban fekszenek, és vízlépcső választja el őket, így függőrendszert alkotnak. Ennek következtében a tavaknak sem vízkészlet-gazdálkodási, sem árvízvédelmi szerepük nincs.
A tó vízellátását Felsőgöd irányából az Ilka-patak északi ága biztosítja, amely áthalad a tavon, majd annak elhagyása után a tőle 3–4 méterrel mélyebben futó Sződrákos-patak főágába torkollik.
Fotó: Dvornik Gábor
A tavat idilli kis öblök és apró félszigetek övezik, nádtetős faházikókkal és kunyhókkal. Az évtizedek során kialakított környezet, a kanyargó partvonal és a változatos növényzet különleges látványt nyújt, gazdag állat- és madárvilágnak ad otthont.
Dvornik Gábor A falu című fotója, amely a sződligeti horgásztavat ábrázolja, 2015-ben elnyerte a National Geographic nemzetközi oldalán a Nap képe címet, és az év végi összesítésben a 20 legjobb felvétel közé is bekerült. A Spirál (2018) című film forgatása miatt ideiglenesen lezárták a sződligeti romantikus horgásztó környékét. Felméri Cecília négy évszakon átívelő első mozifilmje helyszínéül a sződligeti horgásztó szolgált.
A Mesetóhoz vezető út is különleges élményt kínál: a sződligeti Malom utcán végighaladva, egy kis erdei ösvényen, majd a Sződrákos-patakon átívelő hídon átkelve érkezünk meg a tóhoz. Ez a terület korábban a Floch-kert néven volt ismert, a sződrákosi kúria egykori parkjában, az ártéri erdő ölelésében.
A mai horgásztó helyén az 1900-as évek elején agyagbánya működött, amely a közeli téglagyárat szolgálta ki. A munkálatokat kézi erővel végezték: mély gödrökből nyerték ki az agyagot, amelyet lovas szekerekkel szállítottak el. A technológia fejlődésével a gyár működése megszűnt, a gödröket pedig a Duna áradásai idején visszamaradó víz töltötte fel. Ezek a sekély vízállások később poshadó, időszakos tavakká váltak.
Az első vízjogi engedélyt dr. Floch Henrik kapta meg 1901-ben az 53711/1901-es szám alatt, ám ezt követően hosszú ideig nem történt jelentős hasznosítás. Csak az 1960-as évektől kezdett újra élet költözni a területre.
A Sződligeti Sporthorgász Egyesület 1949-es megalakulása után még nem a ma ismert Mesetó szolgált horgászatra. Az akkori Intéző Bizottság (Nagydunai Horgász Egyesület Intéző Bizottsága) a felső Duna szakaszán keresett helyet egy központi tanya építésére, amely a budapesti horgászokat is többnapos pihenésre fogadná. Az Egyesület Sződligetet javasolta, mint ideális helyszínt, ahol a gyűléseket is megtarthatnák, sőt, egyfajta „második otthont” is kialakíthatnának. A határozat megszületett: a tanya megépülhet, ha az Egyesület megszerzi a szükséges területet.
Hosszas előkészületek után a fenyvesek között, egy magaslaton kijelölt telket sikerült megszerezniük. Az alapozási és földmunkák elvégzése után 1957-ben megindult az építkezés, amelybe a tagok minden szabadidejüket belefektették. A terméskőből épült, emeletes tanya kényelmes, teraszos szállásokat biztosított, amelyet a dunai engedéllyel rendelkező horgászok egy hétig használhattak. Gyakran az Intéző Bizottság is itt tartotta üléseit.
1966-ban azonban, az alacsony kihasználtság miatt, az ingatlant eladták az Országos Takarékpénztárnak. Az épület azóta teljesen leromlott, ma már romos állapotban áll a DMRV Zrt területén, a Duna- parton.
Az egyesület előtt új távlatok nyíltak: a község határában található, korábban agyagkitermelésre használt, mára kimerült bányagödrökben lehetőséget láttak egy festői horgásztórendszer kialakítására. A II. világháború utáni években a terület az egyesület bérleményébe került, és a Sződligeti Tanács Végrehajtó Bizottságának tudtával működött tovább, ekkor a sződligeti telekkönyvi betét 049. szám alatt tartották nyilván.
Kitartó munkával sikerült a területet hivatalosan is bérbe venni, így megkezdődhetett a tó újjáépítése: tereprendezés, vízjogi engedélyek beszerzése, vízellátás biztosítása, valamint árkok és zsilipek kiépítése. A befektetett munka nem maradt eredmény nélkül: a MOHOSZ, az Intéző Bizottság és a helyi Tanács is anyagi és erkölcsi támogatásban részesítette az egyesületet.
Az 1950-es években a Közép-Duna-völgyi Vízügyi Igazgatóság (KÖVIZIG) áthelyezte a Sződ–Rákos-patak medrét, amely korábban közvetlenül a tavakon keresztül folyt. Ez veszélyeztette a tavak természetes vízutánpótlását, így 1971. november 23-án a XIX/18. vízikönyvszám alatti vízjogi engedélyt a H.35.504/1971. számú határozattal visszavonták.
Mivel a vízellátás továbbra is biztosított volt – szivattyús vízkivétellel a Sződ–Rákos-patakból, valamint az Ilka-patak és a környező tőzegtavak révén –, a horgásztavak fenntartása nem került veszélybe. Az egyesület kérelmezte az üzemeltetési vízjogi engedély kiadását, amit 1974-ben, a KÖVIZIG H.16.465/4/1973. számú határozata alapján, a szükséges hiánypótlás után meg is kapott.
Az évek során a horgásztó több alkalommal is rekonstrukciós fejlesztéseken esett át. Több ezer óra közös, céltudatos munkával kibővítették és összekötötték, több ízben kitakarították így ma már egy közel 4 hektáros, árvízvédelmi gáttal körülvett, rendezett horgászparadicsom tárul az odalátogatók elé. A tó a közösség összefogásának és kitartásának jelképe lett.
A tóhoz vezető út is különleges hangulatot áraszt: egy rejtett erdei ösvény kanyarog végig a vadregényes tájon, ahol az ártéri erdő hatalmas fái között haladva már sejteni lehet, hogy egy eldugott kincs vár ránk.
A Mesetó nem csupán egy horgászhely – hanem egy békés menedék, amely egyszerre idézi a múlt emlékeit és kínál lehetőséget a természet közeli feltöltődésre.
Fotó: Dvornik Gábor
Madárvilága sokszínű, kiemelésre kívánkozik a Jégmadár, a Fakopács, Fülemüle és a Sárgarigó. A jellemző madarak fotói a tó területén elhelyezett táblán találhatóak.
A tó varázslatos környezetét a kacskaringós víztükör, tájba illő egységes stílusú faházikók és a sok-sok fa adja. Ideális hely fotózásra. Még inkább alkalmas elmélkedésre, egy padon ülve hallgatni a természet csendjét. A tó vízi világa pontyból, apró halakból, kevés ragadozó halból tevődik össze, de megtalálhatóak a teknősök is.
Fontos szempont a horgászegyesület számára a horgászok csendre, nyugalomra vágyó érdeke és a Nemzeti Park jellegből adódó láthatóság, látogathatóság közötti egyensúly megteremtése.
– Mihalik Bernadett
Források:
Kéziratok a Sződligeti Sporthorgász Egyesület arcívumából,
Volentics Gyula – Mihalik Bernadett: "Mesélj nekem Sződligetről!” című könyv.
Google Sites
Report abuse