Sződliget madarai

Fülemüle (Luscinia megarhynchos)

A fülemüle vagy népies nevén csalogány. A földkerekség egyik legszebb hangú énekesmadara. A hím napközben és éjszaka is énekel. Leggyakrabban április végén, május első felében énekelnek, később a fiókanevelés idején ritkábban szólnak. Meglehetősen egyszerű színezetű madár. Felül vörhenyesbarna, farktollai élénk rozsdavörösek. Torka fehéres, alsó teste világos szürkésbarna. A fiatalok tollazata barnásan foltos. Általában takarásban mozog, ezért nehéz észrevenni. 

Hazánkban gyakori költőfaj. Ritkás elegyes erdőkben, dús aljnövényzetű, gazdag avar- és cserjeszinttel rendelkező fasorokban, ártéri erdőkben, nagyobb parkokban telepszik meg. Évente egyszer költ. A fészket a tojó építi, alacsonyan a talaj közelében, a sűrű aljnövényzet takarásába. 

Széncinege (Parus major)

A legismertebb cinege. Gyakori vendég a téli madár etetőkön. Hazánkban gyakorlatilag mindenfelé költ, ahol fák, bokros területek vannak. Megtelepszik az erdőkben, parkokban, kertekben, lakótelepeken. A legkülönbözőbb helyeken fészkel, beköltözik az odúkba, falrepedésekbe, függőleges vascsőbe, sőt a kertkapun lévő postaládába is. Könnyen telepíthető -B típusú- mesterséges fészekodúban. 

Az ivarok megkülönböztethetők. A hím sárga alsó részén végigfutó fekete csík vastagabb, a lábak között foltot alkot. A tojónál ez a fekete csík vékonyabb, a lábak között a folt halványabb, néha alig látható. Április elején 8-13 tojást rak, a fiókák 13-14 nap alatt kelnek ki. A szülők rovarokkal, lepkehernyóval etetnek. Kirepülés után a fiatalok együtt kóborolnak a környéken. 

Sárgarigó (Oriolus oriolus)

Alig négyhónapot tölt hazánkban. Május elején érkezik, és augusztus végén indul vissza telelőhelyére. Hazánkban sokfelé költ,de sehol sem gyakori madár. Megtelepszik a középhegységek tölgyeseiben, ártéri ligeterdőkben, utakat szegélyező facsoportokban, nagyobb parkokban és gyümölcsösökben. A hím tollazata élénksárga, szárnya és farka fekete. A tojó sárgászöld, alul szürkés, finoman mintázott. A fiatalok a tojóhoz hasonlóak. Fészkét rendszerint akác-,fűz-,és nyárfára, gyümölcsösökben diófára rakja. Fészkét fonásra alkalmas hosszú növényi szálakból készíti, melybe gyakran beleépíti a környezetében található vékony műanyag szálakat, rafiát, bálakötöző zsinórdarabkákat. Kosárszerű fészkét mesterien szövi az ágvillába úgy, hogy maga a fészek alul helyezkedik el, és csak a peremét erősíti az ághoz. 

Barátposzáta (Sylvia atricapilla)

A leggyakoribb énekes madarak közé tartozik. Mindenfelé előfordul, ahol sűrű aljnövényzetű bokrosok, erdők, facsoportok vannak, de költ a parkokban, kertekben is. A hímek dallamos éneke április elején csendül fel a fészkelőhelyeken. Május elején száraz fűszálakból, apró gyökérdarabkákból, meglehetősen laza szerkezetű fészket épít, többnyire alacsonyan az aljnövényzetben, bokorban, néha azonban több méter magasan fészkel. A tojó 4-6 tojást rak. 

A hím és tojó felváltva melengetik a tojásokat. A fiókák 11-13 nap alatt kelnek ki. Az öregek rovarokkal, lepkehernyókkal etetnek. A fiókák gyakran röpképességük előtt elhagyják a fészket, az öregek tovább etetik őket, amíg teljesen önállók nem lesznek. Ősszel sok bogyót fogyasztanak. 

Vörösbegy (Erithacus rubecula)

Narancsvörös begyéről könnyen felismerhető, közismert madár. Tavasszal hallhatjuk mélabús, szomorkás énekét. Költés időben rejtetten él. Sűrű aljnövényzetű erdőkben, ligetekben, hegyvidéken völgyekben a patakok mentén telepszik meg. Vékony fűszálakból, falevelekből, mohából készült fészkét jól elrejti a gyökerek közé, egy bokortövébe, a partoldalba kapart kis mélyedésbe. A tojó 4-6 tojást rak. A fiókák 12-13 nap alatt kelnek ki. Az öregek hernyókkal, puhatestű rovarokkal, pókokkal etetik őket. 

A kirepült fiataloknak először sötétbarnán pöttyözött a tollazatuk, a nyárvégén színesednek ki, azután az öregekre hasonlítanak. Vonuló, a Földközi -tenger medencéjében telel, kisebb számban rendszeresen áttelel. Télen felkeresi a madáretetőket. 

Természetvédelmi értéke: 25.000 Ft.

Erdeipinty (Fringilla coelebs)

Egész Európában költő madár. Hazánkban szinte mindenfelé előfordul, ahol fák és nagyobb bokrosok vannak. Hegy- és síkvidéki erdőkben, ártéri erdősávokban, nagyobb parkokban, facsoportokban egyaránt költ. Áprilisban a vadászterületet foglaló hímek feltűnő csattogó éneke a tavaszi erdők egyik jellemzője. A hímnek a fejtető és tarkó kékesszürke, a fejoldalt és az alsó teste rozsdavörös, szárnyán kettős fehér csík látható. A tojó egyszerű szürkésbarna színű, a szárnyán a kettős csík vékonyabb. A fiatalok a tojóhoz hasonlítanak. Fészkét az ágakra rakja, rendszerint közel a törzshöz. A fészek külső része vékony növényi szálakból, mohából, pihéből, pókszövedékből készül, belsejét állati szőrrel, tollpihével béleli. Általában 5 tojást rak. 

Feketerigó (Turdus merula)

Eredetileg erdőlakó madárvolt. Az1900-as években kezdett a nagyvárosok zöldövezetében fészkelni, majd innét terjeszkedett a kisebb települések felé. Ma már mindenfelé költ. Az erdőben élő állomány fákon, bokrokon, erdei utak partfalába, gyökerek között fészkel. Lakott területeken az örökzöldekbe, sövényekbe, épületekre felfutott borostyánba, sőt virágládába is fészkel. A hím tiszta fekete, költési időszakban a csőre sárga. A tojó barna, alsórésze világos csíkokkal. A fiatalok barnásan pöttyösek. Városokban - a kedvező mikroklíma miatt - sokszor már február végén elkezdik a fészeképítést, az erdőben április végétől költenek. A tojó 4-5 tojást rak. A fiókák 14 nap alatt kelnek ki. 

Jégmadár (Alcedo atthis)

Hazánk egyik legszebb madara. Színezetéről, jellegzetes zömök testalkatáról, hosszúcsőréről azonnal felismerhető. Rendszerint egy víz fölé hajló ágon üldögél, onnét lesi zsákmányát .Amikor megpillant egy apró halat, vízirovart vagy lárvát, összehúzott szárnyakkal, fejjel lefelé vág a vízbe, majd zsákmányával visszaül leshelyére. Tündöklő színei leginkább akkor látszanak, amikor jellegzetes "tiit, tiit" szerű hangját hallatva, egyenes vonalban a víz fölött repül. 

Folyók, patakok, bányatavak, gyökerekkel benőtt, meredek partfalak oldalába vájt üregekben költ. Fészket nem épít. Az üreg végében kialakított mélyedésbe rakja a tojásokat. A fiókák 19-21 nap alatt kelnek ki és további 23-27 napig maradnak az üregben. A fiókák kirepülésük után hamar önállóak lesznek és elhagyják fészkelőhelyüket. Az öregek másodszor is költenek. 

Nagy fakopáncs (Dendrocopos major)

Leggyakoribb hazai harkályfaj. Középhegységekben a tölgyesekben, és a magasabb régióban lévő bükkösökben is megtelepszik. Rendszeres fészkelő a folyókat szegélyező ártéri ligeterdőkben, nagyobb parkokban, öreg fasorokban, gyümölcsösökben. A tél vége felé gyakran már januárban elkezdi a területfoglalását jelző dobolást. Február vége felé alakulnak ki a revírhatárok. A foglalt területen a hím gyakrabban dobol, ezzel igyekszik magához csalogatni egytojót. A hím tarkóján piros folt látható. A tojó tarkója fekete. A fiataloknál az egész fejtető piros. Az odú 14-25 nap alatt készül el. Mindkét szülő részt vesz az odú vésésében, egyes pároknál eltérő arányban. Fészek anyagot nem hord, az odú alján a vésésnél keletkezett apró forgácsra rakja a tojásokat. 

Általában 4-6 tojást rak, a fiókák 10-12 nap után kelnek ki, és 20-23 napig maradnak az odúban. Kirepülés után a szülők tovább etetik őket, amíg teljesen önállók nem lesznek. Fiókákat hernyókkal, pókokkal, hártyásszárnyú rovarokkal etetik, amelyeket a fák lombkoronájában szedegetnek össze, de gyakran a talajon is keresgélnek.  Állandó madár.
A fiatalok kisebb távolságra kóborolnak.

Természetvédelmi értéke: 25.000 Ft.

Örvös galamb (Columba palumbus)

A legészakibb területeket kivéve, egész Európában költ. Hazánkban a hegy-és síkvidéki erdőkben, folyók árterein, nagyobb bokrosokban telepszik meg. A múltszázadban elkezdett terjeszkedni a városok felé, mamára nagyobb városok legforgalmasabb területein is fészkel. Fészkelőhelyükön a hímek jellegzetes nászrepülésbe kezdenek. Egy száraz ágról meredeken a magasba emelkednek, szárnyukat összecsapva "csattognak" néhányat, majd kifeszített szárnyakkal körözve visszatérnek a kiinduláshelyükre. Röptében messziről virít széles fehér szárnycsíkja. Az öreg madarak nyakán nagy fehér folt látható. A fiataloknál nyakon nincs fehér folt, de a fehér szárny csíkjukról könnyen felismerhetők. 

A fészek meglehetősen laza szerkezetűépítmény, vékony gallyakból épül, sokszor alulról láthatók a fehér tojások. Szinte mindig két tojást rak. Mindkét szülő kotlik. A fiókák 16-17 nap múlva kelnek ki, és 28-30 napig maradnak a fészekben. Kirepülésük után egy héttel válnak önállóvá. 

Tengelic (Carduelis carduelis)

Legismertebb madaraink közé tartozik. Sokan "stiglic" néven ismerik. A tengelic meglehetősen tarka színezetű madár. Feje kárminpiros, fekete-fehérszínekkel mintázott. Háta barna, a fekete szárnyán széles aranysárga csík van, farka vége fehér foltokkal díszített. Az ivarok a szabadban nem különböztethetők meg. A fiatalok feje szürke, a nyárvégén az első vedlés után színesednek ki. Hazánkban gyakran fészkel lakott területeken a parkokban, utcai fasorokban. A zárterdőket kerüli, de folyókat szegélyező ártéri erdők szélén sokfelé költ. Fészkét gyakran vadgesztenyefára, gömbakácra, fenyőre és gyümölcsfákra rakja. A fészek külső része száraz növényi szálakból, rostokból készül, csészéjét vastagon béleli fűz- és nyárfatermésének vattaszerű pihéjével.