Embedded Files
A település legrégebbi, legnépesebb civil szervezete, a Sződligeti Sporthorgász Egyesület 1949 februárjában, 39 fővel alakult meg, ez év decemberében már a rendes évi közgyűlését tartotta a sződligeti Kádár-féle vendéglőben.
A Sződligeti Sporthorgász Egyesület 39 alapító tagja:
Szabó Dezső, Szabó János, Szabó József, Szabó Gyula, Szabó János (Felsőgöd), id. Mogyorósi Lajos, ifj. Mogyorósi Lajos, Selmeczi Péter, Selmeczi Miklós, Józsa Márton, Józsa József, Décsi Lajos, id. Zsilinszki Vince, ifj. Zsilinszki Vince, Obermayer Gyula, Pál János, Harmos István, Nádai Károly, Pticsar György, Medgyes Lajos, Kiss János, Kaszás Imre, László Lajos, Békefi Béla, Szeidl Béla, Kalácska Béla, Kovács Béla, Uitz Béla, Bácskai György, Sziklai László, Stepp Henrik, Bohony Bálint, Fazekas István, Huszár János, Tóth István, Fehér Sándor, Mohácsi János, Menyhárt János, Majzik Jenő.
Az egyesület fejlődéséről
Ők adták össze az anyagiakat az egyesület indulásának feltételeihez. Az alapszabály és a működési engedély megszerzése után megkezdődött az egyesületi élet, ahogy múlt az idő, egyre nőtt a taglétszám. Az egyesület 1968-ban 69 felnőtt és 22 ifjúsági taggal működött. 1993-ra a létszám 220 felnőttre, 30 ifjúságira és 5 gyermek tagra bővült. 2019-ben a taglétszám megközelítette a 150 főt, ebből 70-en rendelkeztek tavi horgászengedéllyel, míg a többiek folyami engedély birtokosai voltak.
A Horgászegyesületet a Magyar Országos Horgász Szövetség tagegyesületei közé 1973-ban jegyezték be, az egyesület törzsszáma: 126.
A tórendszert az egyesület tagjai időközben gondos társadalmi munkával rendezték. Ezen rendezés során a partok jó részét a mederbe vert cövekkel rögzített rőzsefonattal erősítették meg, a feneket gépi kotrással mélyítették, rendezték a vízutánpótlást biztosító levezető csatornák medrét és egyéb olyan munkálatokat végeztek, melyek a területet kulturálttá és sporthorgászat céljára ideálisan alkalmassá tette.
A Sződligeti Sporthorgász Egyesület 1972-es alapszabályában meghatározza az egyesület célját: a horgászsport fejlesztése, népszerűsítése. Tagjai részére kedvező horgászati lehetőség biztosítása. A horgászokat a szocialista társadalmi rend megbecsülésére, a társadalmi együttélés és a horgászerkölcs szabályainak tiszteletben tartására, a természet szeretetére és védelmére való nevelés.
1974- ben a Sződligeti Tanács és a Sződligeti Szociális Otthon javasolta, hogy a helyi Sporthorgász Egyesület számára adják meg az Ilka-patakból történő vízkivételi engedélyt. Indoklásuk szerint a Szociális Otthon mintegy 5 hektáros konyhakertjének és gyümölcsösének öntözéséhez feltétlenül szükséges a víz. A Sződligeti Sporthorgász Egyesület már rendelkezett vízvételi engedéllyel a felsőgödi tőzegtavak forrásvizére, így normál vízhozam esetén hozzájárultak a víz időszakos, közös használatához.
1984-re a tó már több mint tíz éve üzemelt az 1973-ban megszerzett vízjogi engedély birtokában, vízellátása azonban továbbra sem volt teljesen megoldott. A vízjogi engedélyt annak idején azzal a feltétellel kapták meg a Középdunavölgyi Vízügyi Igazgatóságtól, hogy az Ilka-patak felsőgödi osztóműtárgyánál nem zárhatják el a zsilipet, így csak a felesleges víz állt rendelkezésükre. Ha ez nem bizonyult elegendőnek, akkor a sződligeti Tece-patakból kellett szivattyúzással pótolniuk a vizet.
A vízjogi engedély felülvizsgálatára irányuló kérelmet kezdetben elutasították, de többszöri tárgyalás után végül sikerült kizárólagos vízkiemelési engedélyt szerezniük az Ilka-patakra. Ettől kezdve a nagyobb vízmennyiség a horgásztóba jutott, míg a felesleg folyt tovább Felsőgöd irányába.
1984 tavaszán társadalmi munkában megkezdték a felsőgödi osztóműtárgytól induló árok tisztítását, amelyet utoljára 1957-ben a tőzegkitermelő vállalat végzett el. A munka során először a fűzfabokrokat kellett kivágni, majd a keletkezett növényi hulladékot eltakarítani és elégetni. Ezt követően két teherautónyi szemetet – üvegeket, autógumikat, vaskályhát, sőt egy oszlófélben lévő disznót is – kellett összegyűjteni. Ezután következett az árokmeder kézi tisztítása az iszaptól és a torzsáktól. A munkát tíz szabadszombat alatt sikerült elvégezni, így a víz ismét szabadon elérte a tavat, amit a résztvevők tréfásan úgy kommentáltak: "hajózhatóvá tettük az árkot".
1988- ban az egyesület tudomására jutott, hogy a Gödi Sporthorgász Egyesület 1987-ben kérelmet nyújtott be a Vízügyi Igazgatósághoz a Duna mellékági vízterületének rendezésére és vízjogi engedély megszerzésére. Kérelmükben az Ilka-patak vizét medermódosítással kívánták bekötni saját, kialakítandó vízterületük ellátására.
Tekintettel arra, hogy a Sződligeti Sporthorgász Egyesület tavának vízellátása eddig is csak nehézségek árán, az Ilka-patak alacsony hozamú vizéből volt biztosítható, és más vízforrás nem áll rendelkezésükre, az Egyesület kérte az Ilka-patak vízjogának további kizárólagos biztosítását számukra.
1991-ben árvíz sújtotta a tavat, amely során a levonuló árvíz elvitte a tóban lévő halakat. A következő évben az Egyesület vezetősége megvitatta a helyzetet, és a taggyűlés elé terjesztette a tófenéken található, megközelítőleg 40-50 cm vastag iszapréteg eltávolításának szükségességét.
1992- ben első lépésként a tó vizét leeresztették: ezt részben egy zárható leeresztőcső beépítésével, részben pedig a megmaradt víz kiszivattyúzásával oldották meg. A tó kotrását követően a kitermelt iszapot a parton helyezték el, majd annak egy részét a tó körüli védőgát megerősítésére használták fel.
A 2002-es nagy árvíz homokzsákjaiból lett megerősítve a tó keleti oldalán lévő töltés. A tó és környéke a Duna-Ipoly nemzeti Park része, de ezen belül is "Duna és ártere" néven kiemelten védett környezetvédelmi terület.
A Sződligeti Sporthorgász Egyesület elnökei (1949-2025)
Szabó Dezső (1949-1952), Décsi Lajos (1952-1960), Szuchovszky Béla (1960-1965), Fischer György (1965-1979), Ifj. Bányavári Péter (1979-1981), Hóbor Tibor (1981-1982), Selmeczy Miklós (1982-1991), Szabó József (1991-2001), Müller László (2001-2002), Altsach György (2002-2006), Tatár Sándor István (2006-2016), Kalácska Béla (2016-2021), Jakab Ágoston (2021-2025), Sükösd Attila (2025-)
Egyesületünk korábbi, meghatározó vezetőiről horgászversenyek elnevezésével, méltó módon emlékezünk meg:
Szuhovszky Béla emlékverseny
Békefi Béla emlékverseny
Golcs József emlékverseny
Az elnökök tevékenysége során megvalósult fejlesztések:
Szuhovszky Béla elnöksége alatt, az 1960-as évek elején kezdődött meg a tó tényleges üzemeltetése. Szuhovszky Béla még nyolcvanéves korát követően is aktívan részt vett a karbantartási munkálatokban. (Továbbá a Nagydunai Horgász Egyesület Intéző Bizottságának horgászmestereként is tevékenykedett.)
Fischer György elnöksége idején jogilag is horgásztanya lett a tó, megszerezve a vízjogi engedélyt.
Ifj. Bányavári Péter vezetése alatt megépült az 569 cm magas árvízvédelmi töltés, továbbá befejeződtek a tó bővítési munkálatai, amelynek eredményeként több kisebb tóból egy egybefüggő, 0,5 hektáros vízfelület alakult ki.
Selmeczy Miklós elnöksége alatt nyerte el a tó a jelenlegi arculatát. Elnöksége során nagy hangsúlyt fektetett a tagság aktív közreműködésére a fejlesztések megvalósítása érdekében.
Szabó József elnöksége alatt tovább emelték a védőgátrendszer szintjét, egységesítették a tó környezetében található faházakat, valamint megtörtént a meder megtisztítása a felhalmozódott üledéktől. A munkálatok következtében a tóban két éven keresztül szünetelt a horgászat.
Altsach György vezetése idején az Egyesület szoros kapcsolatot alakított ki a Gondozási Központtal, ennek köszönhetően lehetőség nyílt arra, hogy a szociálisan rászoruló családok gyermekei horgászfelszereléshez jussanak.
Jakab Ágostonnak sikerült hosszú távra meghosszabbítani az Önkormányzattal a haszonbérleti szerződést, valamint a Vízüggyel a vízjogi szerződést. Elnöksége idején jelentősen fejlődött az egyesületi döntéshozatal, a pénzügyi kimutatás és irányítás.
„ Az egyesület horgásztava ma már olyan állapotban van, hogy sokan megcsodálják, a horgászok igényeit kielégíti, nem nagy, de olyan mint a természetnek egy kis gyöngyszeme.
Idézvén Szuhovszky Béla elhunyt volt elnökünk kedves szavait: még van mit tenni, karban kell tartani, de úgy igazán.
Végezetül, de nem utolsósorban arra kérem az utódokat ne felejtsék el elődeik kitartó és fáradságos munkáját, mert nélkülük ma nem élvezhetnénk a természet ezen kicsi, de nagyon szép világát.”
– Békefi Béla visszaemlékezéséből részlet a 40 éves, jubileumi közgyűlésen, 1989-ben
– Köszönet és hála elődeinknek! –
– Mihalik Bernadett
Források:
Kéziratok a Sződligeti Sporthorgász Egyesület arcívumából,
Volentics Gyula – Mihalik Bernadett: "Mesélj nekem Sződligetről!” című könyv.
Google Sites
Report abuse